Fiatal edzők a fedélzeten – interjú Kováts Rékával – ELTE BEAC Kosárlabda

Fiatal edzők a fedélzeten – interjú Kováts Rékával

Azt tartják, a kosárlabda csapatsportág – gyakran nem csak a pályán, a kispadon is. Ez tökéletesen igaz volt legutóbbi idényben a junior csapatunkat az A döntő 7. helyéig vezető duóra, Vajda Nusira és Kováts Rékára. És bár az edzőség természetrajzából adódóan a reflektorfényben elsősorban Nusi állt, aki belelátott a csapat életébe, pontosan tudja, a siker Réka nélkül sem jöhetett volna létre. Így talán nem is véletlen, hogy Réka az előttünk álló évadra komoly feladatot kapott, immár vezetőedzőként irányítja majd serdülő A csapatunkat

 

Kora alapján még bőven a pályán lenne a helye, ám egy keresztszalag-szakadás pontot tett Réka pályafutásának a végére. Az edzőség viszont adta magát, akárcsak a fekete-fehér választás. „Gimnáziumi testnevelőtanárom a MAFC egyik edzője volt, neki sokszor segítettem, mellette próbáltam ki magam először ezen a területen. Aztán, amikor érettségi előtt a pályaválasztásra került a sor, nem volt már kérdés, hogy a TF felé veszem az irányt.” Réka jelenleg szakedzői tanulmányainak felén van túl, a tervek szerint jövő nyáron diplomázik. Mellette pedig immár harmadik évét kezdi meg szakosztályunk kötelékében. „Adta magát, hogy ide jövök edzőnek, több okból is. Egyrészt itt játszottam, másrészt Bubu ugye tanít engem is a TF-en, így ismertük egymást. Nagyon örültem, hogy amit az egyetemen tanulok, azt rögtön kipróbálhatom, alkalmazhatom a gyakorlatban.” Réka első évében a Petőfi iskolában, Haragh Zsófi mellett edzősködött, illetve pár hónapon át a Köbölkúton is foglalkozott a gyerekekkel. A legutóbbi évadra jópár korosztállyal feljebb került. „Nusi lett a junior csapat edzője és az volt a koncepció, hogy egy fiatal másodedző kerüljön mellé, hogy tanuljon tőle és mellette. Így kaptam meg ezt a lehetőséget, amit nagy megtiszteltetésként éltem meg. Emberileg az első pillanattól kezdve remekül kijöttünk Nusival, nagyon hasonlóan gondolkodunk a kosárlabdáról, az életről, élmény volt vele dolgozni.” Tudatosan dolgoztak azon is, hogy a junior csapat Rékát is elfogadja, és hogy optimálisan működjön köztük a munkamegosztás. „Nusi bizonyos feladatokat rögtön az elejétől rám bízott például az edzéseken, vagy a mérkőzések előtti bemelegítést mindig én tartottam a lányoknak. Gyakran kikérte a véleményemet, vagy szólt, hogy egy adott dologhoz én találjak ki feladatot a lányoknak. Mérkőzések előtt adtam instrukciókat, bíztattam őket, ha lejöttek a pályáról, akkor reflektáltam a pályán látottakra, és igyekeztem segíteni a lányokat. Rengeteget tanultam ezekből a feladatokból, helyzetekből.”

Az elmúlt évad kapcsán Rékának vegyesek az érzései. „Óriási hullámvasút volt az elmúlt év. Nagyon nehezen indult, sokszor voltunk hullámvölgyben az ősszel. Valamikor december végén, januárban kezdett összeállni a csapat játéka, onnantól mintha egy másik együttest láttunk volna. A junior döntő már abszolút „felhők feletti” élmény volt, sokszor mi is csak néztünk Nusival, hogy a lányok miket tudnak. Sokkal többet hoztak ki magukból, mint amiről bármikor is álmodni mertünk volna az évad folyamán.” A hetedik hely kapcsán nincs hiányérzete, ez volt a realitás, ami miatt nem kell szégyenkezniük. „A nyitómeccsen a DVTK-t nagyon jól le tudtuk védeni, ha egy kicsit pontosabb a támadójátékunk, talán megfoghattuk volna őket, de így is bravúrosan játszottunk. A Vasas ellen részfeladatokat kaptak a lányok, úgy érzem, azokat remekül megoldották. A Szekszárd – hát, az wow, arra nincsenek szavak. Én a Kecskemét elleni meccs miatt sem vagyok kifejezetten csalódott, ott nem játszottunk jól, sőt, de amit a lányok -17 pontos hátrányban is küzdöttek, az előtt le a kalappal. A Győr elleni siker pedig azt hiszem, az i-re a pont volt az évad végén. Nagyon büszke vagyok a csapatra, mindegyikükre egytől-egyig és végtelenül hálás, hogy dolgozhattam velük, mellettük.”

A sikeres junior idény után Réka tovább dolgozott Nusival együtt az amatőr csapat mellett, majd a többiekhez hasonlóan várta, hogy milyen feladatot kap egyesületünk szakmai vezetőjétől, Balogh Bubutól. Nos, Réka rengeteg munkája nem maradt észrevétlen, így az idei évre előrébb lépett, és vezetőedzőként irányítja majd serdülő „A” csapatunkat. „Amikor leültünk Bubuval és elmondta, hogy csapatot kapok, nagyon jól esett a bizalma – az csak később derült ki, hogy a serdülőket vihetem az előttünk álló évadban.” Bár meglepődött, meg nem rémült, sokkal inkább motiválttá vált a feladattól. „Óriási felelősség egy csapatot vezetőedzőként vinni, de úgy készülök rá, hogy teszem a dolgom, ahogyan eddig is. Úgy érzem rengeteget tanultam az előző évben Nusi mellett, amit most majd alkalmazni tudok. Sok ötletem van, szeretném, ha minél több dolgot át tudnánk adni a lányoknak Szabó Dórival (azaz Macival) közösen. Nyilván a lányoknak is meg kell szokni bennünket, hiszen egy új rendszert, új koncepciót hozunk magunkkal, az újonnan a korosztályba kerülőknek pedig sok újdonságot kell elsajátítaniuk. Az a cél, hogy a játékértésüket minél inkább fejleszteni tudjuk, és mindent megtanuljanak, amit a korosztályban tudniuk kell. Ha év végén azt tudom majd mondani, hogy egytől-egyig mindenki fejlődött egyénileg és a csapatban is, akkor a foglalkozás elérte a célját.”

Ahogy Nusival is csapatot alkotott az elmúlt évadban, Réka mostani segítőjére, Macira is egyenjogú partnerként tekint. „Sokat számít, hogy ő még aktív játékos, tudása és tapasztalata mellett egy szuper példa is a lányoknak, hogy hova juthatnak el. Nagy segítség, hogy ismeri a korosztályt, a csapat tavalyról megmaradó részét, az ellenfeleket. Mindig is szimpatikusnak tartottam, és úgy éreztem már az elejétől kezdve, hogy egy hullámhosszon leszünk, jól ki tudjuk egészíteni majd egymást.” Réka és Maci júniusban két közös hetet töltött a serdülőkkel, így nem teljesen ismeretlenül vágtak neki a közös felkészülésnek. „Két hetet dolgoztunk már együtt, az iskola utolsó hetében voltak közös edzéseink, majd egyhetes napközis tábort tartottunk az A és B csapatnak közösen. Ezt követte a csapatok kiválasztása, így már mindenki ennek megfelelően kezdte meg a felkészülést.” Semmi sincs ugyanakkor kőbe vésve, és ezt Réka fontosnak is tartotta hangsúlyozni. „Nagyjából fele-fele arányban vannak a csapatban a már tavaly is serdülőben játszó 2006-osok és a gyerekcsapatból most felkerülő 2007-esek. Emellett viszont vannak olyanok is, akik tavaly a serdülő B csapatban játszottak, és most átkerültek az A keretbe. Ugyanakkor nincs semmi véglegesen eldöntve: szorosan együtt dolgozunk a serdülő B csapatot irányító Hegyi Hannával, és aki tesz érte, dolgozik, küzd azért, hogy felkerüljön az A csapatba, annak nyitva áll az ajtó egész évben.”

 

 

 

 

 

 

Nyitókép forrása: Nemzeti Leány Junior Bajnokság, “A” Döntő Facebook oldala

Iratkozzon fel hírlevelünkre!