Kettős szerepben – a hazai edzőképzésről beszélgettünk Balogh Bubuval – ELTE BEAC Kosárlabda

Kettős szerepben – a hazai edzőképzésről beszélgettünk Balogh Bubuval

Már az sem mindennapi, hogy 15. szezonját fejezte be idén Nb1-es csapatunk kispadján, de abban mindenképpen egyedülálló, hogy edzőként és oktatóként egyaránt dolgozik a sportágért vezetőedzőnk, Balogh Bubu. Egy korábbi interjúban azt mondta, a tanítás és az edzősködés nélkül sem tudná elképzelni az életét – ezúttal arra kértük, a tanár „mivoltát” vegye elő, és a hazai edzőképzés rejtelmeiről beszélgettünk vele.

 

Több képzési formában is lehet edzői végzettséget szerezni ma Magyarországon, pontosan melyek ezek?

Valóban többféle képzés létezik. Van az OKJ-s képzés, ami érettségire épül. Ez nem tartozik szorosan a TF palettájára, nem is lenne köteles az egyetem csinálni, ez egy plusz képzési forma. Az egyetemi képzésben vannak a kifutó BSc-s hallgatók, akik testnevelő-edző osztott képzésben vettek részt. Ez néhány hallgatót jelent, de mivel nincs határidő arra, hogy meddig kell befejezniük a tanulmányaikat, még egy darabig valószínűleg hallgatók maradnak. És vannak a normál képzésben résztvevők – akik között szintén vannak, akik osztott képzésben tanulnak – , ez már kifejezetten a szakedzői képzés, a hallgatók itt szakosodnak egy adott sportágra az első naptól kezdve.  Ők elvégzik a három évet, aztán mehetnek tovább az MSc-re még két évre.

 

Azon kívül, hogy nyilván több tudást szednek magukra azok, akik még két évet tanulnak, van bármilyen „jogosításbeli” különbség? Például abban, hogy milyen csapatot irányíthatnak?

 Ebben a pillanatban nincs, bárki ugyanúgy leülhet egy Nb1-es csapat kispadjára, hiszen a jelenleg ott dolgozók közül sincs mindenkinek felsőoktatásban szerzett végzettsége. Ez egészen addig így lesz, amíg a szövetség nem szigorít ezen, ami nyilván nem egyszerű. Szerintem még 20-30 évig lehet majd OKJ-s képzéssel élvonalbeli együttest irányítani. Elvileg a felnőtt válogatott az egyetlen, amit nem lehet irányítani egyetemi szakedzői végzettség nélkül. Jó lenne, ha a jövőben azért lenne jelentősége annak, hogy ki milyen végzettséggel rendelkezik. Akkor talán nem lennének olyan PlayOut kiírások sem, mint a legutóbbi, amikor augusztusban kapunk egy levelet, hogy a korábbi évekhez hasonlóan, heti rendszerességgel játszunk, majd 5 nappal az első meccs előtt kiderül, hogy mégsem, heti két meccs lesz. Aki kicsit is tanulta ezt a szakmát, az pontosan tudja, hogyan kell felkészíteni egy játékost és ennek mennyi az ideje. Egy hét alatt nem lehet felkészíteni egy csapatot a szerda-szombat ritmusra, három héten át tartó hat meccses sorozatra. Ha az első pillanattól fogva tudjuk azt, hogy ez lesz a menetrend, akkor egy hónappal a PlayOut kezdete előtt erre kezdjük készíteni a játékosokat. Az egyetemi edzőképzésben részt vevők komoly háttértudást szereznek, ami nem arról szól, hogy hogyan védjük a labdás kettő-kettőt, vagy hogyan kell ziccert dobni, sokkal inkább olyan tudás, amit ma már a felkészítésben, a sporttudományban nem lehet figyelmen kívül hagyni.

 

Milyen típusú háttértudásra van szüksége ma egy kosárlabdaedzőnek?

Nagyon széles a skála. Élettan, edzéselmélet, pedagógia, pszichológia, biomechanika, csak hogy néhányat mondjunk. Ez az a plusz, amit az egyetemen adunk, az OKJ-n inkább csak alapszinten. A szakma változik, holnap jöhet egy új védekezési forma, ami felülírja a korábbiakat. Az OKJ arra jó, hogy rendszerbe tudjuk foglalni a tudást, hogy jobban átlássák a hallgatók, de nem adjuk a kezükbe az „örök igazságot”, hogy valamit csak így lehet és punktum. Inkább arra szolgál, hogy a hallgatók elkezdjenek gondolkodni, és ne sablonokból dolgozzanak. Sokakban erősen rögzül az, hogy őket hogyan tanították, nem könnyű átformálni a gondolkodásukat, hogy merjenek elszakadni a megszokott módszerektől, gyakorlatoktól. Fontos, hogy ne mindenben azt vigyék tovább, amit az ő edzőjük csinált, mert akkor csak görgetjük magunk előtt azt, amit az 1920-as években csináltak. Az OKJ igazából egy alap, amit a szakmából adunk, inkább mondanám figyelem- és érdeklődésfelkeltésnek, az összes többi tudást az egyetemen lehet megszerezni. Persze lehet, sőt kell is olvasni, de az, hogy milyen területeket érdemes átnézni, arra az egyetemi képzés világít rá.

 

Fiba Get Together Konferencia, 2017

Akár az egyetemen, akár az OKJ-s képzésen mennyire látod azt menet közben, hogy ki az, aki aztán valóban ott fog majd állni a pálya mellett?

Az első csoportom kivétel nélkül gyakorló edzőkből állt, volt, akinek jóval nagyobb tapasztalata volt, mint nekem. Most várjuk azt a fiatal generációt, amelyiknek nincs előzetes tapasztalata. Azt nagyon nehéz előre megmondani, hogy kiből mi lesz, mert igazából akkor derül ki, ha valakit látsz hosszabb távon egyedül dolgozni. Azt, hogy ki az érdeklődő, ki az, aki kreatív, azt nyilván látjuk, de minden szakmához nagyon sok minden kell, ez az edzők esetében sincs másképp. Azt nem tudom megfogalmazni, mitől lesz valaki jó edző – azt már hallottuk, hogy sok rossz edző van Magyarországon. Én nem gondolom, hogy sok rossz edző van. Szerintem sok olyan edző van, akinek nem sikerült megváltoztatni a gondolkodását, de ennyi az egész. És akkor elgondolkodhatunk azon, hogy mit tettünk azért, hogy ez megváltozzon. Mondhatjuk azt valakire, hogy rossz, de a valódi kérdés az, hogy tettünk-e érte valamit, hogy jobb legyen. Az edzők szerintem nem rosszak vagy jók, ez olyan, mint a dobás, nem csak így jó, úgy is jó lehet. Inkább arról van szó, hogy ki mennyit tesz hozzá kútfőből, mennyit fejlődik, olvas, nézelődik. Ma már a világ kitárult, csak az idő szab korlátot annak, hogy ki mennyit foglalkozik ezzel. Nagyon fontos a nyitottság, ez pedig sajnos Magyarországon nem jellemző az edzőkre. Hajlamosak vagyunk azt mondani, hogy ez hülyeség, anélkül, hogy megnéznék, meghallgatnák, kipróbálnák. Pedig, ha nem is öles léptekkel, de ez a sportág is változik, és minden változás úgy kezdődik, hogy valamire először rámondják, hogy ez hülyeség, aztán kiderül menet közben, hogy mégis működik. Ez a sportág sem fekete és fehér, sok módszerrel lehet ugyanoda eljutni.

 

Említetted, hogy sokan gyakorló edzőként kerülnek a különböző képzésekre. Vannak olyan edzőink a BEAC-ban, többen is, akik az iskolapadba beülve is találkoznak veled.

Valóban, most is van például a saját edzőink között olyan, akivel nemrég OKJ-s képzésen találkoztam, és nem tudtam, hogy ott lesz. Nem gondolom, hogy ettől azt kell, hogy képviseljék, amit én, azt viszont fontosnak tartom, hogy átlássák az egész rendszert, onnantól kezdve, hogy a 6 éves gyerek bejön az első edzésre, és mit csináljunk vele, hogyan kezeljük a szülőket. Fontos, hogy ne csupán egyetlen aspektusból lássák a játékot, hanem hozzáképzeljenek mindent. Hiszen, ha ma arról beszélünk, hogy mitől játszik jól egy csapat, vagy mitől fejlődik jól egy gyerek, esetleg gyorsabban jut magasabb szintre, az egyértelműen annak köszönhető, hogy sokoldalúan fejlesztik. Ma már az a feladatunk, hogy az egész környezetét úgy alakítsuk, hogy az optimális legyen a fejlődéséhez. Az edzői munka nem csak arról szól, hogy bejövök és edzést tartok. Rengeteg mindent figyelembe kell venni. Például, hogyan szervezem a csapatot edzés közben, ki kivel lesz együtt. Mindig ugyanazok vagy mindig mások? Kilóg valaki a sorból? Berakod a többiek közé? Adsz neki olyan feladatot, amiben ő lehet a legjobb, és elfogadják a többiek?  Ez azért is különösen fontos, mert ez egy közösségi játék, egymásra vagyunk utalva. De ez csak egy apró részlet. Mondhatnám a fizikai felkészítést, a rehabilitációt, a regenerációt, a megelőzést, nagyon sok mindenre kell odafigyelni. Minden tanítványomnak azt szoktam mondani, hogy én elmondom, amit gondolok, sokféle aspektusból bemutatom, hogy mit gondolnak mások, a választás és a döntés viszont az övék, és soha, de soha nem kell velem egyetérteni. De ha elkezdünk vitatkozni, akkor érveik legyenek. A kulcs a gondolkodás, ami az itthoni edzőkből gyakran hiányzik. Ez a mi felelősségünk is, ami nem merülhet ki abban, hogy azt mondjuk, hogy sok rossz edző van Magyarországon, majd feltesszük a kezünket és nem teszünk a megváltoztatásáért semmit. Az nagyon merész dolog.

 

Annak idején azt mondtad, hogy a két dolog, a tanítás és az edzősködés együtt van jelen az életedben. Volt olyan, amikor úgy érezted, valamelyik előrébb került a másiknál?

Úton az iCoachKids írországi konferenciájára, 2019 június (fotó: Facebook)

Igazából a két dolog segíti egymást. Nem tudnám elképzelni, hogy úgy tanítsak, hogy nem vagyok gyakorló edző. Nagyon meg kell alapozni azt, amivel kiállok a hallgatók elé hétről hétre. Kell tudományos, de kell gyakorlati alapjának is lennie. A kérdés ugyanakkor a másik oldalról nézve is érdekes. A tanítás miatt nagyon sok mindennek kell utánaolvasni, utánajárni, rengeteg meccset kell megnézni, elemezni, ezáltal viszont gyakorló edzőként is szélesebb spektrumból nézem a játékot.

 

Gondolkodtál már azon, hogy hányan lehetnek olyanok, mondjuk az Nb1-es klubokban, utánpótlás szinten is, akikkel te tanítványként is találkoztál?

Hú, nagyon sokan. Nemrég egy edzőtovábbképzőn ülve felnéztem a lelátóra, és rácsodálkoztam, hogy mennyi ott ülő kollégát tanítottam. A TF-en eltöltött kilenc év alatt száznál is több tanítványom volt már, az OKJ-vel és a korábbi szakirányú továbbképzéssel kiegészítve inkább kétszáz körüli már ez a szám. Jó érzés sokakkal találkozni, beszélgetni, hogy na, mi újság mondjuk Tiszaújvárosban vagy az ország egy másik szegletében.

 

Ha minden igaz, a jövő évi tanítványaid között ismét lesznek BEAC-os kötődésűek is.

Ez az élet rendje, aki ezzel a szakmával hosszú távon akar foglalkozni, annak logikus lépés, hogy megszerezze a lehetséges legmagasabb végzettséget. És nem azért, hogy a kosárlabdában mondjuk játékosként jobb legyen, mert ez nincs törvényszerűen így, hanem hogy komplexen nézze az egészet.

 

Aki mondjuk egy edzőképzéssel a zsebében pattogtat a pályán, annál érzékelhető, hogy máshogy gondolkodik a pályán?

Így nem, talán később. Ehhez meg kell érni. A tudás megszerzése és annak szintetizálása nem feltétlenül egyidőben zajlik. Kicsit olyan ez, mint amikor nyelvet tanulsz, ahhoz is idő kell, amíg összeáll egy rendszerré az összes megszerzett tudás. Talán, ha valaki egyszerre edzősködik és játszik is, és tudja egyidőben kívülről és belülről is szemlélni a pályán zajló folyamatokat, akkor ott van ennek jelentősége.

 

 

 

 

 

Iratkozzon fel hírlevelünkre!