A gyógyulás útján – ELTE BEAC Kosárlabda

A gyógyulás útján

Február végén, a Cegléd elleni hazai mérkőzésen szenvedett bokaszalag-szakadást irányítónk, Papp Dia. A hétvégi meccsen a padról szurkolt a társaknak, és bár ez még egy kis ideig így is marad, reméli, hogy a civil ruhát pár héten belül meccsszerelésre cserélheti 

Dia, adja magát a kérdés: hogy vagy?

Jól! Ma végre elkezdhetek futni, igaz, ez egyelőre csak egyenes irányú futást jelent, vagyis az irányváltoztatásos futás még arrébb van. Fájdogál még a lábam, de szerencsére egyre kevésbé. Most azon kell dolgoznunk Endrével, a fizikoterapeutánkkal, hogy újra összerendezzük a mozgásomat, mert a sérülés nyomán nyilván felvettem egy védekező, kissé sántító mozgást. Ezt helyre kell tennünk, hogy ne terheljek rosszul, ne terheljem túl az egészséges lábamat.

Mennyire segít ebben a gyógytornászi végzettséged?

Egyértelműen komoly segítség. A sérülésem után csapatorvosunk, Dobos doktor mondta, hogy mehetek gyógytornára a Sportkórházba, de ez a helyzet most arra is alkalom, hogy magamon gyakoroljak. Emellett gyógytornászként nyilván tisztában vagyok azzal, hogy egy ilyen sérülés után mi az, ami normális, mi az, amit már szabad és mi az, amivel még átlépném a határokat. Talán kevésbé aggódom, kevésbé vagyok türelmetlen így.

A sérülésed után hazautaztál Nyíregyházára. Mikor tértél vissza Budapestre?

Igen, elsősorban azért mentem haza, mert ameddig nem voltam mozgásképes, addig nagyon jól jött a szüleim segítsége a mindennapi dolgokban. Amióta újra képes vagyok ellátni magamat, azóta újra itt vagyok, Budapesten. Mostantól pedig az edzéseken is ott leszek újra, igaz, egyelőre csak a pálya mellett futhatok majd.

A hétvégén ott ültél a kispadon a Sopron elleni mérkőzésen. Milyennek láttad a meccset kívülről?

Kintről egészen más nézni egy ilyen mérkőzést, mint amikor az ember pályán van. Én azt láttam, hogy nem voltunk megilletődve, különösen a második félidőben, ami szerintem abszolút dicséretre méltóan sikerült. Az első félidőben több volt a hibánk, ott úgy éreztem, jobban megfogott minket, hogy a Sopronnal játszottunk, de összességében szerintem egy nagyon jó meccset tudtunk játszani.

És mit vársz a hétvégi, Vasas elleni rangadótól?

Az egy élet-halál meccs lesz, nekünk is nagyon fontos a győzelem, a Vasasnak még inkább. Én azt gondolom, hogy ha olyan összeszedetten tudunk játszani, mint azt tettük decemberben idegenben, akkor minden esélyünk meglesz a győzelemre. Fontos, hogy ne görcsöljünk rá a mérkőzésre, mert bár tényleg nagyon kellene egy újabb siker, a nagyobb tét a Vasast nyomja. A lányok már a múlt héten is erre a mérkőzésre készültek, biztos vagyok benne, hogy maximálisan fel fognak készülni a szombati találkozóra.

Mit gondolsz, téged mikor láthatunk újra a pályán?

Mindent megteszek érte, Endrével közösen, hogy minél hamarabb játékra alkalmas állapotban legyen a lábam. Nagyon szeretnék már játszani és újra a pályán segíteni a lányokat. Én most azt gondolom, hogy reálisan talán a play-out második mérkőzésén lehetek újra ott a parketten.

Kapcsolódó csapatok

Related players

Iratkozzon fel hírlevelünkre!