Bemutatkoznak új játékosaink: Dúl Panka – ELTE BEAC Kosárlabda

Bemutatkoznak új játékosaink: Dúl Panka

Sosem volt kérdés, hogy kosárlabdázó lesz, súlyos sérülése után pedig BEAC mezben szeretne bele újra a kosárlabdába – Dúl Pankával beszélgettünk

Mondhatjuk, hogy elég korán eldőlt a sportágválasztásod, ugye?

A szüleim mindketten Nb1-es kosárlabdázók voltak, úgyhogy gyakorlatilag a pálya mellett nőttem fel. Sokat jártam anya meccseire, labdáztam, dobáltam, aztán 7-8 évesen kerültem le az akkori BSE-be. Én voltam a legkisebb, mindenki idősebb volt nálam. Kellett egy kis idő, mire beilleszkedtem, de aztán szépen behoztam a lemaradásomat.

A Városmajorból Pasarétre vezetett az utad.

13 évesen hívtak át a Vasasba játszani. Több helyre is mehettem volna, de a Vasasban többeket ismertem, ezért ez volt a legvonzóbb lehetőség. A serdülő  csapatba kerültem, a 99-es születésűekkel, újra én lettem a legkisebb, de aztán szépen csapattá értünk.

Végigjártad a teljes utánpótlás „ranglétrát” a Vasasban. Mi a legkedvesebb emléked ebből az időszakból?

Egy serdülő döntőt említenék, 2015-ből. Akkor már mi voltunk az idősebbek, az elődöntőben pedig összekerültünk a nagy rivális Csata DSE-vel, akiktől év közben minden alkalommal kikaptunk, ráadásul nagyobb különbséggel. Abban az elődöntőben viszont fordult a kocka, nagyon jól játszottunk, és 20 pont körüli különbséggel tudtunk győzni, és a végén az aranyérem is a mi nyakunkba került.

Nagyon korán bemutatkoztál az Nb1-ben is.

Igen, 2016-ban, 15 évesen játszottam először a felnőtt mezőnyben. Az elején nyilván mélyvíz volt, de mivel az augusztusi alapozástól kezdve a csapattal készültem, volt időm megszokni a gyorsabb játékot, a keményebb védekezést. Azt hiszem, a második meccs után már kezdő voltam, és szerencsére egyre jobban belelendültem a játékba, egyre bátrabb lettem a pályán.

Tavaly aztán egy komoly sérülés szakította meg ezt a felfele ívelő folyamatot. Mi történt pontosan és hol tartasz most a rehabilitációban?

Tavaly november végén szenvedtem keresztszalag szakadást, ebből lábadozom most. Úgy néz ki, hogy pár héten belül elkezdhetem a kontaktusos feladatokat, vagyis lassan eljön az az időszak, amikor végre újra teljes értékű munkát végezhetek. Vegyes érzelmek vannak bennem ezzel kapcsolatban, egyrészt nyilván van egy pici félelem ilyenkor az emberben, ami talán természetes, és persze nagyon izgatott is vagyok, hogy milyen lesz újra a pályán lenni.

A visszatérésedre már BEAC-os színekben kerül sor. Miért érezted úgy, hogy váltanod kell?

Úgy érzem, már a sérülésem is egy jelzés volt, hogy nem vagyok jó helyen. Korábban mindig azt éreztem, hogy alig várom már, hogy edzésre mehessek, de ez az utolsó időszakban elmúlt belőlem, nem éreztem már olyan jól magam abban a közegben. Szükségem van a környezetváltozásra, hogy más edzők keze alatt, más elképzelések mentén kezdjek dolgozni.

Miért a BEAC mellett döntöttél?

Volt más megkeresésem is, de az nagyon jól esett, hogy a sérülésem ellenére sem mondtak le rólam. Bubut ismerem már korábbról a válogatottból, élveztem vele a közös munkát, és örülök, hogy klubszinten is együtt dolgozhatunk. A BEAC-ban tényleg a fiataloké a főszerep, biztos vagyok benne, hogy ebben a közegben a játék minden elemében előrébb tudok majd lépni.

Bár még gimnazista vagy, már önálló életet élsz, hiszen Trixivel együtt laktok ezentúl. Mennyiben újdonság ez neked?

Az elmúlt években bár otthon laktam, Solymáron, volt a városban is egy lakás, ahová haza tudtam menni azokon a napokon, amikor mondjuk nagyon későn volt vége az edzésnek. Ebben a tekintetben tehát nem újdonság, hogy nem minden nap megyek haza. Az idei évtől lettem viszont teljesen önálló, vagyis hétközben most már egyáltalán nem megyek haza, a háztartást is nekem kell megoldani, amit egyelőre nagyon élvezek.

Édesanyád az MTK-ban dolgozik utánpótlás edzőként, a húgod, Terka pedig továbbra is a Vasas kötelékében játszik. Gondolom, van miről beszélgetni a vasárnapi ebédnél.

Nyilván sokat beszélünk a kosárlabdáról. Terka jobban ismeri anya játékosait, és persze hozza a híreket is a Vasasos mindennapjairól, értelemszerűen én is rengeteg embert ismerek még onnan. Neki még furcsa, hogy teljesen elköltöztem otthonról, most tervezzük az első nálam alvós napját, biztosan remek buli lesz.

Végezetül a szokásos kérdés – mit vársz az előttünk álló évadtól?

Egyénileg egyértelműen az a legfontosabb, hogy jól sikerüljön a visszatérésem. Szeretnék mihamarabb visszaszokni ebbe a közegbe, újra otthon érezni magamat a pályán, és elérni, hogy a kosárlabda iránti imádatom visszatérjen. Nagyon sokan vagyunk újak a csapatban, így most az a legfontosabb, hogy minél jobban összeszokjunk, megtanuljunk egymásért küzdeni, mert akaraterővel, közös munkával a nálunk erősebb csapatok ellen is eredményesek lehetünk. Jó hangulatban dolgozunk, nagyon várom már a visszatérésemet!

Kapcsolódó csapatok

Related players

Iratkozzon fel hírlevelünkre!