Újabb ELTE-BEAC-os siker: aranyérem a Szigetköz minimaratonon

Május 22-én, vasárnap hajnalban Mosonmagyaróvárra utaztam, ahol a VIII. Szigetköz Minimaraton keretében folytatódott a félmaratoni felkészülésem. A verseny kitűnő hangulata mellett, a maga 15,7 km-es távjával igazi főpróba volt a félmaraton előtt. Elszántan, nagy tervekkel mentem a versenyre: A győzelmet tűztem ki célul, továbbá egy kiegyensúlyozott és jó ritmusú futást terveztem. A céljaimat maximálisan sikerült elérnem, igaz ez komolyabb küzdelmek árán valósult meg, mint amivel előtte számoltam. Az igen korai rajt (9:15) ellenére frissen mozogtam az elején, bár az elmúlt időszak rövidebb versenyei miatt túl erősen is kezdtem.

Aztán egy erős 5 km (15:32) után visszavettem a tempóból, és beálltam a tervezett 3:10-12-es iramba. Ekkor már csak egy üldözőm követett szorosan, ő viszont hasonlóan kérlelhetetlen volt. Éreztem, hogy ez nem lesz egyszerű feladat! Az erős kezdés nem tett jót, de nagyjából sikerült megújulni, így stabilan tudtam tartani a tempót. A pálya főként országúton, majd bicikli úton haladt, tetszett a táj. Időnként volt egy-egy árnyékos szakasz, de az út nagy részén nagyon tűzött a nap. A futás körülbelül 10 km-ig ment lendületesen, ettől kezdve viszont nagyon oda kellett figyelni. Fizikai erő híján, élesre fordult a harc, érzésem szerint ellenfelem is elfáradt. Nem is csoda, hiszen 10 km-nél csupán 31:42-nél jártunk! Ezután már semmi külső tényezőre nem figyeltem, a tájra sem emlékszem pontosan. Próbáltam az idő és a méterek múlását elvonatkoztatni egymástól. Hála Istennek, hamar jöttek az újabb és újabb kilométer táblák, így megkezdhettük a visszaszámlálást. A versengés hatására kicsit sem lassultunk, emellett a lábaim is jól bírták: volt még lendület, és a mozgással sem volt gond! A 12. kilométer után kaposvári ellenfelem, Nagy Tamás megtorpant. Eddig nagyon szorosan futott mögöttem (időnként ténylegesen rá is lépett a sarkamra), ekkor azonban lemaradt egy bő méterrel. Ez még alapvetően nem nagy hátrány, de számomra ez egyértelmű jelzés volt: Versenytársam „kibillent a fenntartható egyensúlyból”… Azonnal intézkedtem, mégpedig tartalékom jó részének bevetésével gyorsítottam egy kicsit. Így sikerült jelentős előnyt felhalmoznom, gyakorlatilag egy kilométer múlva már közel 100 méterrel vezettem. A részleges sikerélmény nagy löketet adott, ezáltal főlényes biztonsággal vágtam neki a táv hátralevő részének. A pozíció megtartásának feladata azonban távolról sem volt egyszerű: Fáradtságom ellenére még bő 2 kilométer várt rám! Ráadásul a pálya, a maga végeláthatatlan egyeneseivel újra monotonná vált, lassan teltek a méterek. Kissé lassultam is, de ez most már nem számított… Végül, amikor a célkapu látható közelségbe került, megnyugodtam. Boldogan tettem meg az utolsó lépéseket, főleg miután az órámra pillantottam…

Végül az abszolút első helyen érkeztem célba, a 15,7 kilométert pedig 49:52 alatt teljesítettem, ezzel 3 perccel megdöntve az eddigi pályacsúcsot! Teljesítményemet gazdagon megjutalmazták, hiszen 60 000 Ft pénzdíjban részesültem. Nagyon hálás vagyok a jó eredményért, remélem 2 hét múlva Ausztriában is jól tudok majd teljesíteni!

Csere Gáspár