34 fok Celsius, élénk délies szél és egy nagyszerű meteós sportnap

Június 28-án a BEAC Sportpályázat visszatérő vendége, az ELTE TTK Meteorológiai Tanszéke is megtartotta évzáró vízisporttelepi sportnapját. A ragyogó napsütésben eltöltött eseményről Göndöcs Júlia, a tanszék PhD hallgatója számolt be.

"Úgy tűnik, hogy az időjárás istenei meg voltak elégedve a Meteorológiai Tanszék vízinapját megelőző napokon zajlott államvizsgák eredményével és kegyeikben tartották szolgálóikat. Az előrejelzésünk alapján volt esély arra, hogy délután zivatarok alakuljanak ki, de leginkább a 34 °C-ra és élénk délies szélre számítottunk, ami be is vált. A tavalyi évhez képest kétszer akkora létszámban küzdöttünk az elemekkel és tettük próbára nem feltétlenül létező hajózási tudásunkat. A korfa is nagyobb változatosságot mutatott, a 6 hónapostól a 60 éves korosztályig széles volt a skála (a gyerekek a partról nézték szüleiket).

A reggel 9 órai indulást megelőzően, mindenki a bőrtípusától függően 20-50 faktoros naptejjel kezdte a napot. Látszott, hogy a társaság jelentős része az előző hónapokat tanulással és munkával töltötte, a résztvevők bőrének átlagos albedója 0,5 körül volt (vagyis a beérkező napsugárzás 50 %-át visszaverték), mely aztán a nap végére legalább 0,4 alá csökkent a körültekintő napvédelem ellenére is. Nem véletlen, hogy víz közelében - és különösen a vízen - nagyon oda kell figyelni a kellő napsugárzás elleni védelemre.

Sajnos a reggeli edzésekbe belekontárkodtunk, bár minden igyekezetünkkel azon voltunk, hogy kikerüljük őket. Azok, akik tavaly voltak a vízinapon, nagyobb bátorsággal ültek hajóba és érezhető fejlődést mutattak, idén egyik hajó sem vizsgálta meg közelről a nádas élővilágát akaratlanul. Az ifjú titánok között olyanok is voltak, akik a tavaszi félév során testnevelésnek vették fel a kajak-kenut, így ők elsőként ültek az egyszemélyes kajakokba. A reggeli kör idején a szél még csak 1-1 lökésben mutatkozott meg, de mi tudtuk mi lesz később - és hálásak voltunk érte, hogy nem északi szélre számíthattunk.

Fél 11 felé a társaság kikecmergett a partra az első kör után, hogy erőt gyűjtsön a nap fénypontjához, a sárkányhajózáshoz. A reggeli kezdeti 12 fős csapat 20 főre nőtte ki magát mire negyed 12-kor a hajózásra került a sor. Mint minden mesében, a sárkány legyőzéséhez a hősöknek nagy próbákat kell kiállniuk. Az első próbát a sárkány vízre eresztése adta. A több, mint 300 kg-os szörny megemelése önmagában igényli a 20 fős társaságot. Szakavatott kormányos vezérünk ezután felszerelte a megszelídített sárkányt. A dobos és a helyek kiosztása után eleinte össze-vissza karcsapásokkal indult el a hajó.

A legnagyobb kihívást talán az együtt evezés hozta. Kis túra kenuban még csak-csak ment, na de itt!? Volt egy kis baj a ritmussal, egy idő után elhangzott egy "a dob csak illusztráció" felkiáltás is, mondván inkább csak az elsőkre figyeljünk. Bő 3 km után megfordultunk és észak felé véve az irányt áldottuk a déli szelet. Visszafelé a ritmus megtartása már sokkal jobban ment, megesett, hogy tényleg egyszerre eveztünk! Végül valahol megnyugtató volt a partra szállás után azt hallani a kormányostól, hogy nálunk rosszabb csapatokkal is volt dolga - vagy csak nagyon diplomatikusan nem akart minket megbántani...

A bő egy órás evezés után a "szörny" elpakolása már nehezebb volt, de sikerült teljesíteni ezt a végső próbát is.

A sárkányhajózást - és a déli napon ropogósra sülést - követően megérdemelt pihenés következett, hogy legyen még szufla a délutáni etapra. Előkerültek a szendvicsek, előző nap befagyasztott gyümölcslevek, sütik és egyebek, meg egy petang szett és egy 4 darabra tört, hányattatott sorsú frizbi is (mely némi sufni-tuning után még 10 percig bírta a játékot). A délutáni időszakra az előrejelzési modellek alapján számítottunk arra, hogy zivatarok kialakulhatnak egy ún. összeáramlási vonal mentén. Mivel ilyen képződmények pontos helyét a modellek nem képesek pontosan előre jelezni (viszont minden modell azt mutatta, hogy a középső országrészben várható ilyen), ezért biztos, ami biztos megnéztük az OMSZ aktuális radarképét is telefonon, amin még nem tűntek fel kialakulóban levő zivatar felhők.

Negyed kettő felé az edzéseknek már nyoma sem volt, így bátrabban merészkedtünk ki a 34 fokban a vízre, igaz a szél ekkor már néha akkora hullámokat korbácsolt, mint amikor 3-4 m-re voltunk egy motorcsónaktól. A hullámok és a szél elsősorban az egyszemélyes kajakosok életét nehezítette meg, volt, aki felborult (bár az illetőnek ez tavaly is sikerült) és volt, akinek sikerült kiválóan elsajátítani a 360 fokos megfordulás technikáját. Túra kenuban könnyebb volt az élet, bár az evezésben leállva a Soroksári Duna-ágon felfelé vitt minket a szél, és többet kellett ellenkormányozni, nehogy a keleti parti nádasban kössünk ki az élénk, délnyugativá forduló szélben. A délutáni lendületben, a 3 fős „tanári” kenu látván a 4 fős „végzős” kenuban ülők küzdelmét az elemekkel, versenybe szállt a Dunán felfelé haladó csónakkal - csak erről nem tájékoztatta a másik hajót. A hallgatók problémáját jól jelzi, hogy 20 m-es hátrányból sikerült őket leevezni. Majd visszafelé ismét sikerült a bravúr, ráadásul úgy, hogy a táv felénél, amikor a tanári hajó elhaladt mellettük, a hallgatói társaság rájött a turpisságra, de nem sikerült visszaverniük a tanári hajó támadását.

Mire a délutáni köröket befejeztük már közel fél 3 volt és legnagyobb bánatunkra elérkezett a pakolás és az indulás ideje. Szívesen maradtunk volna tovább, de menni kellett. Zivatarok végül Budapestre északra jelentek meg, melyek északi irányba haladtak tovább, így hazafelé sem kellett attól tartani, hogy eláznánk.

Akárhogy is nézzük, idén is remekül éreztük magunkat. Köszönjük a BEAC-nak a lehetőséget! Ha lesz pályázat jövőre, ha nem, akkor is jövünk a már-már hagyománnyá váló vízi napra! És egy úttal javasoljuk másoknak is hogy látogassanak ki a sporttelepre, ahol zöld környezetben, de még tömegközlekedéssel elérhető távolságban lehet aktívan kikapcsolódni."