Hosszú táv hosszútávon – interjú Csere Gáspárral

Csere Gáspár maratonistaként részt vett a riói olimpián, ott egy sérülés hátráltatta, de ma már újult erővel rója a köröket. Legutóbb a Vivicitta Városvédő Futás félmaratoni mezőnyében dobogós pozícióban zárt, előtte pedig Jeruzsálemben szerzett bronzérmet, majd a berlini félmaraton 34000 indulójából 15. helyezettként 65 perces idővel ért célba, amely időeredményével bekerült az európai futók top száz sportolója közé.

Gazsi még egy–két olimpián szeretne szerepelni sportpályafutása során, és utána is a sport közelében akar maradni, ehhez már megtette a kezdeti lépéséket: előbb az Eötvös Loránd Tudományegyetem sportszervezői alapszakát, majd a Testnevelési Egyetem mesterszakát is elvégezte. De előbb még sok ezer kilométert vár rá.

Hogyan lettél hosszútávfutó?

Kisgyerekként a családdal sokat kirándultunk a szabadban a friss levegőn. A futás egy alapsportág, és már a kezdetekben is elég jól ment nekem. Aztán tízéves koromban a szüleim kerestek számomra sportegyesületet, majd a BEAC-ba írattak be, és azóta is Budapesti Egyetemi Atlétikai Club igazolt versenyzője vagyok. Később az ELTE hallgatója lettem, és ez a kötelék még szorosabbá vált a hosszú évek folyamán a klub és köztem.

És hosszútávfutóként jártál már olimpián is. Milyen emlékeid vannak riói ötkarikás játékokról?

2014 környékén vált reális céllá, hogy akár az olimpiára is kijuthatok, és profi szinten űzhetem a futást. Az olimpiai részvétellel egy nagy álmom vált valóra. Rengeteg élménnyel gazdagodtam, sok világsztárt láthattam testközelből. A Rióban eltöltött két hét nagy próbatétel volt számomra fizikailag és mentálisan is nagyon elfáradtam. Ráadásul a verseny közben egy talpsérülés ért, ami nagyban hátráltatta a teljesítményemet. miatt nem is voltam teljesen százszázalékos állapotban. De a Brazíliában szerzett tapasztalatok nagyon hasznosak lesznek a későbbiekben.

Nemrégiben voltál Berlinben illetve indultál a budapesti 32. Vivicittá Városvédő Futásán. Az itt elért eredményeidet hogyan értékeled?

A hosszútávfutásban az afrikaiak a legjobbak a világon, fehér futóként velük én nem versenyezhetek, elsősorban nem velük versenyzek, de a Németországban félmaratonon elért időeredményemmel bekerültem az európai ranglista legjobbjai közé, úgy hetvenedik hely környékére. A mezőny sok jó futóból tevődött össze - bár a bolyunk kissé ingatag volt a tempótartásban. Többször becsúsztak 3 perces ezrek, de ez nekem most még érezhetően erősnek bizonyult. Amikor pedig senki sem akart vezetni, 3:10-es kilométer is becsúszott. 7-13 km között nagyon nehezen ment a futás, utána rátaláltam a maratoni énemre, így 18,5 km-ig új lendülettel tudtam küzdeni. A végére eléggé elfogytam, de ennyi edzéssel azt hiszem ez most nem szégyen.

Azt is meg kell említenem, hogy egy viszonylag rövid felkészüléssel sikerültek ilyen jól a berlini verseny, és aztán a jó szériát sikerült folytatnom itthon a Vivicittán is. Idehaza az első 10 km tervezett iramban telt (32:50), utána viszont a brit ellenfelem több hullámban is nagy iramváltásokat iktatott be. Nem véletlen, hogy a második 10 kilométert 31:09 perc alatt teljesítettük. Nem hiányzott egy héttel Berlin után, ahol szintén nagyon kifutottam magam. 15 km után keringésileg nehézkessé vált, fáradt voltam, pedig a kezdeti iramot maratonig is vittem volna érzés szerint. Az utolsó 2 km-en már csak 3:10-es iramot tudtam biztonsággal tartani, ezért maradtam le 100 méterrel a győztestől. Tanulság volt az is, hogy címvédőként, 1-es rajtszámmal se kezeljek lazábban egy versenyt, bármikor érhet meglepetés.

Milyen versenyen indulsz legközelebb?

Tavasszal még lesz néhány verseny, aztán nyáron alapozás jön. Ősszel lesznek a következő versenyek. Ősszel egy –két maratonon, illetve néhány rövidebb távú versenyen szeretnék indulni, és bízom a jó folyatásban, például, hogy újra futhatok egyéni csúcsokat.

Milyen terveid vannak a sportban és az élet más területein a későbbiekben?

A hosszútávfutók között huszonöt évesen még fiatalnak számítok, így akár még a Tokió utáni 2024-es (vagy akár a 2028-as) olimpia is beleférhet sportpályafutásomba, de előbb biztosan ki szeretnék jutni a tokiói olimpiára. A sportolás utáni életemre is tudatosan készületem már, elvégeztem az ELTE sportszervezői alapszakát, illetve a Testnevelési Egyetem mesterszakát is. Később is a sporttal szeretnék foglalkozni egy ezzel a területtel kapcsolatos vállalkozásban, akár menedzserként.

 

forrás: mindenamisport.hu; Csere Gáspár Facebook oldal